Rendszeres olvasók

2013. május 25., szombat

Egy kis kihagyás....

Nos, az elmúlt napok teljes káoszban teltek nálunk.  Kiderült, hogy a régi ágyunk sehogy nem fog kényelmesen elférni az új házban, így elajándékoztuk, és Allan valamint Ryan kíséretében szépen nekiálltunk új  ágyat keresni. Végül egy szétnyitható kanapét csináltattunk, és végre ez elfér, szép, és mi is elférünk rajta. Nagyon örülök neki. Remélem, a fotelek is gyorsan elkészülnek hozzá. Na meg, nem tudtam internetezni, ugyanis még csak tegnap kötötték be a netet hozzánk, szerencsére Allan wifiset intézett, így most a lakás bármely pontjából tudok írogatni. Az ételt még mindig a futárral hozatjuk, a konyhabútor ugyanis nem fér be, így abból is újat kapok, ami nagyon jó, de kicsit idegesít, hogy semmit nem tudunk kipakolni. Erről jut eszembe! Ma Allan felhozta a varrógépem, és délután jön Elora, hogy levegyük a méreteit. Olyan izgatott vagyok, mert mához egy hétre lenne az esküvő, remélem, jó idő lesz, mert a pap csak akkor vállalja a kerti esketést, ha ragyogó napsütés van. Gyorsan csatolok pár képet az új kanapénkról:







Allan szerint is kényelmes

2013. május 14., kedd

Otthon, édes otthon!

Tegnap megkaptuk a lakáskulcsot, és a fiúk gyorsan el is kezdtek pakolni. Ryan és én addig Nórával voltunk. Egy kis fotós beszámoló:


Tamás nagyon elfáradt, így ledőlt egy kicsit
Leslie és Allan pedig nem hagyták lustálkodni
meghajigálták a párnákkal
Igaz, a holmijaink még mindig a dobozban vannak, de most már legalább a saját otthonunkban térhettünk nyugovóra. A következő napokban bebútorozzuk a házat, amit alig várok. Már a függönyökre is gondoltam, alig várom, hogy mehessek, és keressek valami szépet.

Ryan nem bánta, hogy "táborozni" kell, amíg kész nem lesz a szobája. Gyorsan elaludt.




Mi pedig beszélgettünk, és tervezgettünk Allan-el.



Szóba került a kisbaba is.

Aztán kaptam egy jóéjt puszit, és megpróbáltunk aludni

Ami nem ment könnyen, mert a régi otthonunkra gondoltam, ami most még hiányzott egy kicsit. Csak az vigasztal,
hogy itt is én fogom berendezni az egész házat, így majdnem olyan lesz, mint régen.
 

2013. május 12., vasárnap

Orvosnál voltam

Allan most inkább a kis Ryannel volt, apa-fia délutánt csaptak, így végre eljutottam a tesóm által ajánlott orvoshoz. Ő még szinte új a szakmában, azóta orvos, hogy Betti megszületett. Otthon Ryan egy női orvosnál jött világra,  igazából nekem kellemetlen lett volna, ha egy idegen férfi lesz a mostani doki, de szerencsém volt. Tehát, megejtettem az első látogatást, és megkaptam az időpontot az első ultrahangra, egy hét múlva. Jaj, már alig várom!
Zoé, a doktornő nagyon kedves volt, és egyből elnyerte a szimpátiám.

Jól elbeszélgettünk mindenféléről. Kérdezett Ryan felől is.
 Végül megkaptam az időpontot, és elégedetten hazajöhettem a családhoz. Minden olyan szépen alakul! Remélem, holnap már megkapjuk a kulcsokat a házhoz, és pakolhatunk :)

Van munkám!

Azt szokták mondani, a mai világban nem egyszerű munkába állni, pláne úgy, hogy hamarosan bővül a családunk, így nagy örömmel vállaltam el egy különleges megbízást: új barátnőm, Elora kért meg, hogy varrjam meg a menyasszonyi ruháját. Mivel a jövő héten tovább költözünk, a varrógépem a testvéremék házában, egy dobozban várja, hogy újra elővegyem. Most nagyon hiányzik ez az elfoglaltság, de már csak pár nap! 



Tehát elmentünk a közeli méteráru boltba, és megnéztük a kínálatot. Az eladó nagyon kedves volt velünk.
 És elővette a legszebb anyagait.

 Elorának viszont teljesen más elképzelései voltak, de az eladó nem esett kétségbe, hanem hátrament a raktárba
Ryan igazi kis pasi, már nagyon nyűglődött, de mi  reménykedtünk, hogy hamarosan végzünk


 Mikor Gyöngyi visszatért, a barátnőm elragadtatva csapta össze kezeit: "Ez az!" - kiáltotta, ahogy meglátta a fehér szatént, és a fekete vékonyabb anyagot
 "meg tudod ebből csinálni?"- kérdezte, én pedig bólintottam. Szinte láttam magam előtt a szoknyát.


Tényleg gyönyörű lesz! Elora azonnal meg is vette.

Otthon még egyszer lefotóztam, mielőtt eltettem volna, mert nem akartam, hogy Allan véletlen
elszólja magát, mikor Leslie-vel beszélget legközelebb. 

2013. május 8., szerda

Megkaptuk az autónkat!

Egy kis pihenés mindenkinek jár, nekem is, így tegnap találkozót szerveztem a két testvéremmel. Laura ugyan nagyon gyorsan Leslie öccse felé fordította minden figyelmét, de nem bántam, mert így beszélgethettem a másik testvéremmel, Nórával. Kicsit el van kenődve, mert a sógorom  egész héten túlórázott a műhelyben. Ő autószerelő.

 A kicsi Betti nagyot nőtt, de hát a gyerekek már csak ilyen gyorsan nőnek.
Hirtelen berobogtak a szomszédék, azt kiabálva: MEGLEPETÉS!!! Mi csak néztünk rájuk, aztán meghallottuk a dudálást.
És Begördült egy kék autó...

Amit Allan vezetett!! Nagyon meglepődtem, nem hittem, hogy máris megkapjuk a kocsit. A szívem mélyén egy háznak jobban örültem volna, de ez sem rossz! Azonnal beültünk, hogy kipróbáljuk.
Ryan azonnal haza akart menni, de beérte végül egy fagyizással. Szegény, még mindig nem szokott itt meg. Remélem ha elköltözünk, lesznek játszópajtásai.
Végül elindultunk, de sikerült elcsípni egy érdekes pillanatot.
Laura és Daniel... Nos, remélem, összejönnek!
Ami minket illet, Allan megsúgta: ne nagyon pakoljam ki a dobozainkat, mert a jövő héten költözünk. Juhé!! Alig várom! Elmentünk, és megnéztük a házunkat. Íme:


Nos, ezek után már nem akartam tovább titkolózni, meg Allan úgyis ismer, és a jövő hétig rájött volna, szóval, elárultam neki, hogy épp jókor költözünk, mert bővül a család :)
Nagyon örült a hírnek :D

2013. május 5., vasárnap

Szeretem a családomat!

Ma vasárnap van, és anyák napja. Tegnap annyi dolgom volt, hogy  este valóban csak bezuhantam az ágyba, de vannak párnáink, takarók, és szereztem egy fotelt, valamint Ryan ágya is megérkezik pár napon belül, és lerendeltem két hétre az ételfutárt is. Lehet, optimista dolog csak két hétre, de nagyon remélem, addigra meglesz a saját házunk, és nem kell itt kuporogni. A szomszédaink szintén kényszerlakók, egyiküknek sincs gyereke, de nagyon aranyosak mind, olyan érzésem van, mintha kollégiumban lennénk. Allan gyorsan összebarátkozott a vagány motoros Leslie-vel, én pedig a menyasszonyával, Elorával. Az esküvőt tervezik, de a barátnőm attól tart, túl korán ugranak fejest a házasságba. Szerintem, ha ez szerelem volt első látásra, nincs mitől tartania. Tehát ez volt a tegnapi nap. Ma reggel a kisfiam ébresztett, egy szál virággal, és egy aranyos kis verssel, amit nekem tanult, anyák napjára. Nagyon édes volt, igazán könnyekig meghatódtam. A férjem pedig egy imádni való pasi!! Képzeljétek, ajándékot vett, mégpedig egy pár cipőt. Ezután elmentek vásárolni, én pedig pihenhettem volna, de inkább beágyaztam, és felpróbáltam az új lábbelim. Ma nagyon jól kezdődött a nap! Remélem, továbbra is ilyen lesz!!
Ryan: Anya, jó reggelt!