Dolgoznék, ha tudnék....

Nos,  megint jó sokára jövök, időközben sok minden történt, de szerintem jó lenne, ha kicsit beszámolnék időrendben a velünk történtekről.

 Ryan épp végzett a reggelivel, mikor megjött Elora.

  Szegénynek elege lett a férje bővebb nadrágjaiból, és csak egy olyan ruhája volt, amibe belefért. Hiába, ez van, ha ikrei lesznek az embernek

  Ryan egy darabig velünk volt, aztán visszavonult a saját kis birodalmába, mi pedig beszélgethettünk egy kicsit.

 A fiam nagyon szereti a kis lakrészét.

 Allan konyhai terveiről meséltem, amiért én nem voltam annyira oda, de végül is igaza van, sokkal jobban elférünk, ha a konyha és az ebédlő rendesen elkülönül. 

 Elora azon aggódik, hogy fejezik be a babaszobát időre, mikor Leslie sokat dolgozik a műhelyben, neki pedig nem igazán van ötlete az egészhez.

 Hát, én sem tudok segíteni, akárhogy is töröm a fejem...

 Végül az jut eszembe, Tamás biztos adna pár plusz nap szabadságot, addig pedig kiválogathatnák a szobába a tapétát és a festéket.

 Később, mikor elment, egy kicsit később odaültem a gép mellé, hogy megnézzem,  kell-e olajozni, de ekkor csöngettek. Eléggé morcosan mentem ajtót nyitni...

 Meglepetésemre az újonnan érkezett védőnő állt az ajtóban.

 Jessica Stuart- nak hívják, nagyon ügybuzgó szegénykém,  az az igazság, hogy egy kicsit ki is borított.

 Megnézte Ryan szobáját, majd megkérdezte, hogy ugye nem itt akarjuk a kicsit is elszállásolni, mert akkor zsúfolt lesz a gyerekek élettere. 

 Lementünk a mi emeletünkre, ahol a pici is lakni fog.

 Jess- ő kérte, hogy így nevezzem- szétnézett, majd közölte, hogy talán nem ártana elkezdeni beszerezni a babaholmikat. Na ettől lettem ideges, mert még csak a felénél tartok, minek máris beszerezni a kiságyat??

 Végül elbúcsúzott, hogy átnézzen a szomszédba. Azt hiszem Elora nem fog örülni neki...

 Én pedig fogtam magam, és végre átnéztem a varrógépet!